Nátrium

A nátrium nélkülözhetetlen az idegrendszer és az izmok működéséhez, valamint a testfolyadékok mennyiségének szabályozásához — a gyakorlatban azonban a nyugati táplálkozási mintát követő populációkban szinte senkinél nem fordul elő hiánya. Éppen ellenkezőleg: a nátriumra vonatkozó normák többsége felső határérték, nem ajánlott minimum.

A nátrium fő forrása az étrendben nem az asztali sótartó, hanem a feldolgozott termékekben „elrejtett” só — a kenyérben, a felvágottakban, a sajtokban és a készételekben. Ezért a nátriumbevitel csökkentése a címkék olvasásával kezdődik, nem a sózás elhagyásával.

A nátrium az egyetlen összetevő ebben a szolgáltatásban, amelynél nem talál „mit tesz a szervezetben” szakaszt — és emögött az uniós jogalkotó tudatos döntése áll, nem adathiány.

Az engedélyezett egészségre vonatkozó állítások jegyzékében csak egyetlen állítás vonatkozik a nátriumra, és az a bevitel csökkentéséről szól: „A nátriumbevitel csökkentése hozzájárul a normál vérnyomás fenntartásához.” Ezt nem a nátriumhoz mint összetevőhöz rendelték, hanem az alacsony vagy csökkentett nátriumtartalmú élelmiszerek kategóriájához — vagyis a gyártó csak olyan terméken alkalmazhatja, amely valóban kevés sót tartalmaz.

A legérdekesebb az, ami hiányzik a jegyzékből. Az EFSA igazoltnak ítélte a nátrium és az izmok normál működése közötti ok-okozati összefüggést, az Európai Bizottság azonban megtagadta ennek az állításnak az engedélyezését. Az indoklás a 432/2012 rendelet preambulumában olvasható: az állítás olyan összetevő fogyasztására ösztönözne, amelynek bevitelét — a nemzeti és nemzetközi szervek álláspontja szerint — csökkenteni kell, ezért félrevezetné a fogyasztót az üzenet egészét illetően. Ritka eset, amikor a tudomány azt mondja, „működik”, a jog pedig mégis azt mondja, „ezt nem szabad reklámozni”.